Fairy Tail fanfic, infó, minden ami kell<3

Imádom a Fairy Tail, és mivel sokat tudok róla gondoltam megosztom veletek. Jó nézelődést!

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

Lia…

-         Ezen a helyen semmit sem lehet megtalálni! – kifakadásom egy folyosó kellős közepén történt, ami jelen pillanatban tele van emberekkel. Nem lenne egyszerűbb megkérdezni? Nem, mivel szeretem az őrjöngős hisztiket. Egyébként meg a csoporttársaim szépen elhagytak, ezért kezdtem hisztizni.

-         Eltévedtél? – baloldalamról jött a barátságos hang. Megtiszteljem a figyelmemmel? Jó azért annyira görény nem vagyok, hogy figyelmen kívül hagyom.

-         Igen, új vagyok.

-         Tudom. Lia ugye? – egy lány állt mellettem. Mosolygott, mint a tejbetök, közben egyik kezét felém nyújtotta.  – A nevem Lisanna, a Fairy Tail csoporthoz tartozom. Hová szeretnél menni?

-         Tesi óránk lesz, szóval az öltözőkhöz. – fogadtam el a gesztus, majd el sem engedve a kezem húzni kezdett. Mi van az itteni emberekkel? Őrültek? Jó elismerem, ez életem legrosszabb és leghumortalanabb kérdés.

-         A folyósón végig, le két szintet, utána jobbra, megint le egy szintet, utána hátra, át a vízvezetékeken és már ott is vagy. – nagyokat pislogva meredtem az engem húzó Lisanna-ra. Ez a lány túlzottan nem illik be az intézetbe. Aranyos, barátságos, még nem próbált nekem ugrani és túlzottan... nem is tudom... közvetlen.

Erza...

- Jól vagy?

- Ez csak egy karcolás. - az egyik fa tövébe ültem le az igazgatónál tett látogatásom után. Már percek óta csendben, gondolataimba merülve szemléltem a cipőmet, mikor valaki megzavart. Tudtam ki az, hisz bárhol felismertem volna a hangját, így ösztönösen tudtam válaszolni.

- Lehet, hogy csak egy karcolás, de én nem arra gondoltam. - felpillantottam. Gerard mosolyogva magasodott fölém, majd egyik kezével felém nyúlt és megérintette az arcomon lévő piros vágásnyomot. - Lelkileg is jól vagy?

- Haha... - mosolyodtam el, mire levágta magát velem szembe. Figyelmesen, türelmesen hallgatott várva, hogy mit mondok. - Ahányszor csak bántják a barátaimat a lelkem kap egy kivédetetlen sebet. - mondtam, majd egy ideig újra némaságba burkolóztam. Olyan sok mindent mondanék, tennék, de később mindet megbánnám. El kell mennünk innen, mielőtt még túl késő lesz. - Meg kell nyernünk a játékokat.

- Nem lesz könnyű, mindenki a nyereményt akarja. A szabadságot. - mondta Gerard, miközben az egyik hajtincsemet csavarta ujjai közé. - Ha egyikünk csapata nyer, lehet, hogy soha többé nem találkozunk.

- Nem tudom, hogy mit tegyek... - tettem egyik kezemet a szemeim elé. Könnyeim hangtalanul szántották végig az arcomat. Üvölteni akarok, zokogni, kiabálni! Kiadni minden dühömet és bánatomat, csak egyszer... egyszer...

- Bármi is történjék... - éreztem, ahogyan Gerard ujjait az enyémekkel összefűzi, majd megszorítja. - soha sem fogom elengedni a kezed Tündérkirálynő.