Intézeti szórakozás 1.évad/kötet

 

 

Lucy...

Ahogy találkozott a tekintetünk, magállt a lélegzetem, és elragadott a sötét. Olyan mély érzés fogot el, a hasam görcsbe rándult. Nem tudom biztosan... vajon ez jeneti azt, hogy első látásra szerelem?

Natsu...

Láttam, hogy a tekineted rám távedt, és visszanéztem rád. Egyszere csak megált körülötem minden és csak a te szemeidet láttam. Nem bírtam elszakadni a tekintetedtől, csak néztelek, és ez téged nem zavart, de a barátnődet igen.  

Lucy...

Kana az orrom előtt lengette a kezét.
- Hagyd Lucy, inkább maradj távol tőle.
- Miért? - a tekinmtetemet újra felé fordítottam, de eltünt. Hiába kerestem nem találtam meg a rózsaszín hajkoronát a tömegben.
- Ő a javító feketebárányai közé tartozik!
- Mi is azok vagyunk, hisz ezért kerültünk ide...
- De ők sokkal roszabbak. Az a banda, mindegyikünkön túltesz. Mi kocsit loptunk, pedárdával gyujtogattunk, de ők még nállunk is rosszabbak. - Kana tekintete komolyan villant meg, talán mégsem árt óvatosnak lenni.  
- Mit csináltak?
- Embert öltek... - a tekintetem zavart lett, az elmém elhomályosult. Szóval vannak nálunk rosszabak is.

Natsu...

- Dögös az új bige. Megdöntöd? - Gray vicceskedve bökött oldalba, én meg csak rávillantottam szokásos mosolyom.
- Haver ne csak nekem játszd a kerítőt, magadnak is kereshetnél valakit!
- Tenném én, de te soha nem mész egyedül portyázni, ezért először neked kerítek valami könnyű nőcskét - megforgattam a szemeimet, majd az osztályterembe érve ledobtam magam az egyik padba. Gray mellém ült. - Na mit mondasz?
- Nem kell semmilyen könnyű nőcske, inkább legyen kihívás.
- Na ez a beszéd Natsu! Tudod... - Gray elhalgatott, és nevetés hangja ütötte meg a fülemet. Ebben az intézetben évek óra nem nevetett senki, vajon ki lehet ez az ... idióta. A szőke hajú lány lépett be a terembe, akivel pár perce még elválaszhatatlan volt a pillantásunk. Mindenki csodálkozva nézett rá.
- Lu-chan, hogy kerülsz te ide? - Levy izgatottan pattant fel a helyéről és megölelte a csajt.
- Levy-chan mi az, hogy én? Inkább te, hogy kerülsz ide? - a csengő félbeszakította Levyt mielőtt válaszolhatott volna. ijedten futott a helyére, Kana pedig magával ráncigálta a lányt. Megint összeakadt a tekinetünk.

Lucy...

Szó nélkül, kihúztam a kezem Kanaéból, és a fiú mögé ültem. Kana ijedten pillantott rám, de csak biccentettem egyet, és ebből megértette, hogy nincs semmi baj. Kana leült a leghácsó padba.  Hátrafordult és a kezét nyújtotta, a tekintetünk harmadjára is összefonódott.
- Natsu Dragneel.
- Lucy Heartfilia. - elfogadtam a kezedményezést, és megráztam a kezét.
- Heartfilia? Egy ilyen gazdag család lánya, hogy kerülhetett javítóba? - meglepődtem a kérdésen, de félelem nélkül közelebb hajoltam és halkant válaszoltam.
- Apám tudomást se vesz rólam, nem hiszem, hogy tudja most jelen pillanatban hol vagyok. Petárdáztam, és gyujtogattam. Ezért hoztak ide, hogy leküzdjék a piromániámat - visszaültem a helyemre és az arcára néztem. - Imádom a tüzijátékot! - megmosolyogta a kijelentésemet.
- Ki nem nézné belőled az ember.
- Te miért vagy itt? - a tanár pont ekkor lépett be, valamit firkált a táblára, majd leült és újságot kezdett olvasni.
- Azt hittem Kana már mondta - igen, mondta, de a te szádból akartam hallani. - Én is piromániás vagyok. A nevelőapámat megölték, és én bosszút áltam. Nos én ezért vagyok itt, már több mint három éve. De a suli csak a piromániáról tud.
- Ti ott hallkabban! - a tanár éles hangja széthasította a levegőt. Elővettem a könyvet és olvasni kezdtem. Natsu is előre fordult, de utólag még hátrtacsúsztatott egy lapot amin ez ált :
Örültem Lucy.

Órák után (17: 15) a focipálya lelátójánál ültem Kanaval és Levy- channal. Nem kaptunk házit, szóval az egész délután szabad volt előttünk.
- Na Lu-chan, hogy tetszik nállunk? - körbetekintettem. A növények szárazak voltak, a fákon zöldeltek a levelek, de már alig-alig. Az udvar a nyári napsütés ellenére is sötétnek tűnt. A piszkosfehér iskola falai fölénk magasodtak.
- Nem vártam mást egy javítótól. - nagyon sóhajtottam, Levy meg csak együttérzően kuncogott. Mégpárszor körbenéztem. Megakadt a szemem az egyik lányon. Skarlát vörös haját kiengedte, a fekete szoknyába betűrte a fehér inget és a fekete mellényt is gondosan begombolta. Tökéletesnek tűnt, és nem tudtam hova tenni a kinézetét, valahogy nem volt idevaló.
- Ő ki?
- Erza Scarlett, de mi csak Titániának hívjuk. - mondta Kana mosolyogva. - Három éve van itt, pont mint Natsu és Gray. Megakarták erőszakolni, ő pedig önvédelemből fegyvert rántott, persze ezt nem hitték el bármennyire is igaz. Nagyon aranyos lány, és feleősségtudó, jövőre kiengedik az intézetből.
- Nem tudom hova tenni, teljesen kilóg a többiek közül.
- Más mint mi, ő magát védte míg mi önakaratból cselekedtünk így. Ő nem tudott mást tenni. - Levy mosolya őszinte volt és együttérző.
- És Gray?
- Natsu jobbkeze, riválisok és LB-k is egyben. Ő a legnagyobb nőcsábács, persze Lokiután. Van egy ilyen hármas barátság Natsu, Gray és Loki között. Többen is vannak, de köztük jobb a kapcsolat. Viszatérve Gray-re, megölte a nevelő annya gyilkosát, a féltesólyával. Az ősz hajú fiú a féltesója, Lion.
- Értem... tényleg Levy-cahn még nem is mondtad, hogy kerültél ide. - nagyon fogalkoztatott kiskori barátnőm, hogyan kerülhetett egy ilyen helyre egy hónappal előttem.
- Ő izé... kisértésbe vitt a szerelem? - Levy zavartan vakarta meg a tarkóját, arca kipirult.
- Mi van?
- Látod azt a fekete hajú fiút? Aki Natsuval veszekszik az-az - követtem az újja hegyét. Bólintottam. - Ő Gazille. Aranyos fiú, mégha nem is tűnik annak. Vele és Juviával jöttem ide. Juvia az a kék hajú lány a másik oldalon Erza melett.
- Értem, értem, de azt még mindíg nem tudom, hogy- hogy kerültél ide.
- Rongálás, abból is a középfokú és feliratok átrendezése. Gazzile is rongálás miatt került ide, de ő középfokon van benntartva + van egy két piszkos ügye. Ja és ő a pasim!
- MICSODA? - hirtelen pattantam fel a lelátoról, és Levyire néztem. Sikeresen magamra vontama többség figyelmét.
- Minden rendben Heartfilia? - hátrapillantottam. Natsu volt az aki odakiáltott. Mosolya kedves volt és szórakozott, még mindíg Gazille gallérját fogta.
- Persze! - odaintettem neki, majd fenékre vágtam magam. Visszafordultam Kanaékhoz. - Halljam, most!  

Natsu...

Halottam ahogy meglepetten felkiáltott, láttam a csodálkozó arcát. Egyből következtetni tudtam, hogy Levy elmondta, Gazillal jár. Elengedtem az említett gallérját, és felkaptam a focilabdát a földről.
- Játszunk?
- Naná! - üvöltött Elfman. - Ijen egy igazi férfi!
- Persze, persze. - kifújtam a levegőt, majd Erzáék felé néztem. Lehet, hogy összehozná a csoportot a közös játék. - Minden Fairy Tail osztályosnak üzenem, focimecs vette kezdetét ki akar beszálni? - elüvöltöttem magam, amire mindenki felfigyelt, még a más osztályból valók is, na meg persze az új prédám.

Gray...
 
- Közös foci a csajokkal? Tudtok ti egyátalán focizni? - a lányok felé fordultam, de senki se lépett elő. Huh, ez reménytelen.
- Én tudok, ahogy ők is. - Erza lépett elő mögötte egy kis csoportal. Közöttük volt az új lány Lucy, a pár hónapja idekerült Levy, Juvia, Evagreen, Kana és Viska. Nem láttam bennük nagy kihívást, sőt aligha segíthetnék a csapatot.
- Rendben csapat választás. - Luxus kijelölte a két kapitányt, Natsut és Elfmant. Én egyből Natsu mögé áltam, mivel tudtam, hogy engem mindíg maga mellé választ. Velünk volt még Levy, Gazille, Kana, Max, Evagreen és Juvia. A másik csapatban pedig, Erza, Lucy, Gerard, Luxus, Viska és Alzak. Nállunk, Kana volt a kapus az ellenséges csapatban, pedig Gerard. Megkezdődött a játék.

Natsu...

Meglepődtem, mikor te áltál be velem szemben. Egy lányt küldeni ellenem eszetlenség volt Elfman részéről. Vagyis egyenlő a vereséggel. Megszólalt a síp, és meglendítettük a lábunkat, egyszerően kicseleztelek, de utánnam futottál, és fordítottál a helyzeten.
- Erza megy! - Lucy, Erza felé lőtte a labdát, aki megállítva azt, villámsebesen a kapunk felé kezdett futni. Gray átcsúszott előtte, így Erza lába elől kicsúszott a labda, és Grayt találta arcon.
A síp megszólalt, leálítva a meccset.
- Áuáuáu!!! - Gray arcát fogva masírozott fel alá. Már sírtam a nevetéstől, mikor megjelent a javító igazgatója. Tapsolt, miközben felénk közeledett, az arcára megvető mosoly húzódott.
- Ügyes, de egy másik embert bántani szabály sértés.
- Csak játszunk, ezen mi a szabálysértés?! - Visszafogott dühvel mondtam a szavakat. Mindennél jobban utáltam az igazgatót. Az illata olyan volt, mint a bűzlő hullák maradvány, vérrel keveredve. Tudtunk egy két mocskos titkot róla, ezért utálta a Fairy Tail javítósok csoportját.
- Vigyázz, hogy válaszolsz fiam, vagy mész a fenyítőbe.
- Hisz nem csinált semmi rosszat!
- Lu-chan, ne csináld... - Levy hangja folyamatosan elhalkult, ahogy az igazgatóra nézett.
- Úgy látom, ma két gyereket viszek a zárkába. - öntelt mosoly jelent meg az arcán, utáltam, ha így nézett, mert tudtam, valamit a fejébe vett és azt nem fogja elfelejteni, míg meg nem teszi.

Levy...

Mikor megláttam az igazgató tekintetét hátra tántorodtam. Beleütköztem valakibe, és mikor hátranéztem Gazillet véltem felfedezni. Rám nézett és a tekintetemből kitudta olvasni, hogy félek. Igen félek. Mikor idekerültem még mindíg rongáltam grefitiztem, így a zárkába kényszerültem menni. Azt hittem, hogy olyan mint a suli bünti, de tévednem kelett. Nem szavakat írtunk, csak tűrtünk. Tűrtünk minden eggyes ütést, rúgást, pofont. Nekem ezt mind egyedül kelett tűrnöm. Nem volt ott Gazille, se Kana, se senki, csak az igazgató és a kezében lévő bőrszíj...
- Rendben, amíg nem tanultok egy kis illemet, kénytelen leszek elrettentő példát mutatni. Levy kisasszony, a büntetőbe most! - Gazille, védekezően ölelt át, a többiek, pedig elénk áltak.
- Nem akarok visszamenni. - már könnyeimmel köszködve, fúrtam a fejem Gazille mellkhasába.
- Nem haggyuk, hogy mégegyszer azt tegye vele! - Viska védően ált a csoport élére Lucyval együtt. Féltem, féltem, hogy megint bezárnak abba a hangtalan szobába, és senki se jön a segítségemre, hiába sikítok. Nem akartam újra vérben feküdni, nem akartam újra érezni a fájdalmat... nem akartam újra egyedül lenni.
- Ellenszegülsz az igazgató szavának? - A tanárnő már emelte a kezét az ütésre, de akkor...

Viska...

Nem álltam félre, vártam, hogy megüssön, de a fájdalom elmaradt. Makarov tanárúr fékezte meg az ütést. A tanárnő morgott valamit, majd elrántotta a kezét.
- Nem hiszem, hogy a verés megoldás lenne bármire is.
- Ne higgyen maga semmit, inkább nevelje meg a csoportját. Méghogy tündérek, cöh nevetséges.
- Jólvagytok? - egyszerre bólintottunk, és pár igen is elhangzott. Utáltuk, sőt rühelltük azt a nőt, és ez az érzés nála is kölcsönös volt. - Minden rendben Levy? - Levy csak bólintott, szemét a kezével takarta el. Már majdnem mindannyian tudtuk mijen a fenyítés, de még egyikőnk se élte át egyedül. Hallottuk, ahogy fájdalmasan felsikított. Hiába próbáltuk kitépni az ajtót, nem ment. Szóltunk Makarov tanárúrnak, de mikor kinyitotta az ajtót... Levyt a saját vérében fekve találtuk meg. - Mennyetek vissza a koleszba, majd holnap megbeszéljük a most történteket, de addig is. Zárjátok kulcsra az ajtót, és aludjatok párosan ha lehet. Az igazgatónő ezt nem fogja ennyiben hagyni.
Tudtuk, hogy gondolja, ha az igazgatónő a fejébe vesz valamit, azt meg is teszi. Pár hete Juviát kapta el a szobályában, azelőtt pedig Maxt.
- Gyere Viska. - Alzak a vállamra tette a kezét, így jelezte, hogy itt már nem tehetünk semmit. Megsimítottam Levy fejét, majd kézenfogva Alzakal visszamentünk a koleszba.

Lucy...

- Kiráz a hideg ettől a nőtől. - Kana együttértően bólintott, majd a Levyt körülvevő társasághoz mentünk
- Felviszem a szobájába. - Gazille a karjába kapta a zokogó Levyt, majd a kolesz felé indult vele. A tömeg lassan szétoszlott, mindenki a kolesz felé vette az irányt.
- Gyere Lucy mennyünk mi is. - Kana felém fordult, de én megráztam a fejem. Felfogta mi a helyzet. - Rendben. A szobád a 2. emeleten van 67-es szoba. Ha bármi van, akkor gyere át. Én az 50-ben vagyok.
- Rendben. - még nem akartam felmenni, kiakartam élvezni a szabadban töltött időt. Felmentem újra a lelátóra, majd a hátamra feküdtem, és a felhős eget kezdtem nézni. - Hová kerültem?
- Jó kérdés. - Natsu hajolt fölém, az eső épp ekkor kezdett csöpögni. Felültem, ő pedig hejet foglalt melettem.
- Mi volt ez az előbbi? - kérdően tekintettem Natsura, aki felsóhajtott. Azt hiszem, ezt inkább nem kelett volna megkérdeznem.
- A büntetőbe fenyítenek minket, jobban mondva csak az igazgató. Levyt bőrszíjjal verte meg, a saját vérében fekve találtunk rá. - a tekintetem elkerekedett. Szóval ezért ilyett meg annyira. Hogy lehet valaki ilyen, rosszabb mint egy állat. Az ilyen nem ember.
- Natsu?
- Hm?
- Létezik olyan, hogy első látásra szerelem?

Natsu...

Megcsillant a tekintete ahogy a szemébe néztem. Az eső zuhogni kezdett, eláztatva a ruhánkat.
- Biztos. - apró mosoly bújt el a szája sarkában. Csak pár órája ismerem, ma csak pár szót váltottunk, de érzek iránta valami... valami megmagyarázhatatlant.
- Szerintem nem, de mostanában az ellekezőjét érzem. - közelebb csúszott hozzám, a tekintete még mindíg nem szakadt el az enyémtől.
- Lucy, mit szólnál, ha ma együtt vészelnénk át az estét? Te még új vagy, és alig ismerjük egymást. Kicsit ismerkednénk. - eleinte csodálkozó arcot vágott, majd elpirult, de végül megértette a szándékomat.
- Rendben. Akkor hát irány a kolesz.
- Aye sir! - mindketten nevetésbe törtünk ki. Az este hátralevő része mókásnak ígérkezik...

Gray...

- Ah, Gray-sama... - Juvia halkan felnyögött alattam, követtem a példáját. Pár gyors levegővétel után, kihúzódtam belőle, majd hosszú csókot váltottunk. Tudtam, hogy hejtelen amit teszek. Érdekelt Juvia, nagyon is, de még nem tudtam komoly kapcsolatra rászánni magam. Átfordult az oldalára, én pedig mellé dőlve átöleltem. - Nem kell ma este Natsu-sanhoz menned?
- Nem... most szívesebben vagyok veled.
- Juvia ennek nagyon örül. - hallkan felnevetett, majd apró puszit nyomott a számra. Bírtam, amikor így beszélt. Ő is egy őrült rajongóm volt, de sokkal szimpibb. Ahogy megpróbált szólítani az meg röhejes volt, de nagyon cuki. - Gray-sama?
- Hm?
- Meddig kell még játszani, miért nem lehet elmondani, hogy te meg én... - Juvia szomorú szemekkel tekintett le rám, mikor felült.
- Még nem állok készen egy komoly kapcsolatra! - felültem, de bár ne tettem volna. Juvia nagy hévvel pofonvágot. Kipattant az ágyamból, gyorsan magára kapta a ruháit, és mielőtt kilépett volna az ajtón felém fordult.
- Ezt azelőtt kelett volna mondanod, hogy ágyba vittél. Pedig... pedig én tényleg szeretlek!
Gray-sama... egy idióta barom vagy! - sírva fakadt, és úgy csapta be maga után az ajtót, mintha egy tornádó tette volna. Na ja, ezt inkább nem kellett volna elmondanom neki...

Gazille...

- Jobban vagy? - Levy az ágyán feküdt, én pedig mellé ültem, és a hátát simogattam. Nagyon felzaklatta ez a zárkás dolog, de nem is csodálom. Eddig Levyt verte meg a legbrutálisabban.
- Valamivel, köszönöm, hogy itt maradtál velem.
- Ez a dolgom, hísz a pasid vagyok. - rávigyorogtam, erre ő csak elnevette magát. El sem hiszem, hogy egy ilyen lánnyal járhatok, mint ő. Teljes mértékben az ellentétei vagyunk egymásnak.
- Nem bírom azt a nőt, a tekintete is olyan... sötét.
- Mit vársz? Csak sötétség van odabent, még egy gyertya se világít. - Levy újra nevetett, majd felült és átölelt.
- Soha ne hagy el... jó? - megsimítottam a fejét, erre ő mégjobban a mellkhasomba fúrta a fejét.
- Egy percre se! - mosolyogva nézett fel rám, és egy csókot kaptam, ami eddig a leghosszabb volt. Beleharapott az alsó ajkamba. Na igen, az én csajom!

Lucy...

- A menzát? Az komoly. - Natsu történeteit nagy élvezettel halgattam végig. Felgyújtotta a menzát, háromszor, de persze csak véletlenül.
- A régi sulimban, mielőtt elhoztak, pedig a tesi termet bontottam le. Asszem még mindíg pikkelnek rám. - zavartan megvakarta a tarkójt, majd kérdő tekintettel rám nézett. - És te Heartfilia?
- Nekem nincsenek ilyen vicces történeteim.
- Ismerkedünk, vagy nem?
- Rendben. Tudod, nagyon szeretem a tüzijátékot, mint mondtam. Kb. hat éve, 11 éves koromban, apukám elfelejtette a születésnapom, ahogy álltalában. Szórakoztatni próbáltam magam és találtam egy halom tüzijátékot a garázsban. Apám sokkal jobban szeretett bármit nállam, még a bokrokat is, ezért bármennyire is szeretem a természetet, szétromboltam a kertet és a tüzijátékkal gyújtogattam.
- És mi van anyukáddal? Ő is elfelejtette? - kicsit szomorú lettem erre a kérdésre. Natsu észrevette, hogy rátapintott a lényegre. - Bocsánat én...
- Ugyan hagyd csak - mosolyogtam. - Anyukám, születésem után öt évvel halt meg. Nagyon szerettem őt. Mikor apa azt mondta, hogy olyan haszontalan vagyok mint anya, akkor telt be a pohár. A szolgákat elküldtem, a házat pedig felgyújtottam... ezért kerültem ide.
- Értem... akkor végülis, csak anyukádat védted.
- Nagyobb részben igen, de a méreg és a düh is vezérelt. Na, most te jössz.
- Van egy macskám az intézetben. Happy a neve.
- Be lehet hozni állatokat?
- Nem, de Wendy, én és Gazille a nevelőszüleinktől kaptuk a macskákat.
- Értem. Már kezd esteledni. Hány óra? - az ablakról Natsura néztem, szemével hiába keresett órát a falon, nem talált.
- Hát óra hijján, szerinetm öt vagy hat.
- Olyan korán... - a hisztit septiben abbahagytam, hirtelen más gondolat villant át az agyamon. - Szerinted... Levy-chan jobban van? - Natsu bíztatóan átölelte a vállam, és egy " szívós kiscsaj " mondattal lezárta az ügyet. Még pár percig csendben ültünk, majd a szomszédból hangos zene kezdett üvölteni. - Ez meg ki?
- Loki, de mi csak úgy hívjuk, hogy Leo az oroszlán. - hirtelen felpattant a szemem.
- Leo itt van?

Loki...

Becsúsztattam a kedvenc Rock cd-met a lejátszóba, majd maxra tekertem a hangerőt. Kiakartam űzni minden gondolatot a fejemből, nem vágytam jobban semmire, mint egy jó meleg zuhanyra, és egy gondtalan estére. Levettem a polómat, és a többi közé dobtam a sarokba. Felnéztem, alig hallhatóan, de valaki dörömbölt az ajtómon. Mikor kinyitottam, könnyel teli szemeket láttam meg. A nevemet mondtad, de csak tátogást láttam. A nyakamba ugrottál.
- Leo! - Zokogva karoltad át a nyakam, mögötted Natsu jött be a szobába, és lehalkította a zenét. Átöleltelek.
- Lucy... mégis hogyan? - miután kicsit lenyugodtál elengedtél, és Natsu mellé ültél a kanapére. Veletek szemben helyet foglaltam az ágyon.
- Amikor eltűntél... amikor eltűntetek, ide jöttél?
- Igen, de nem csak én. Itt van Aries, Censer, Aquarias, Virgo és a többiek is. - Lucy döbbenten nézett vissza rám, majd elmosolyodott.
- Hála az égenk.
- Hé, valaki elmondané mi folyik itt?
- Leo... vagyis Loki régen egy csapatba tartozott velem. Ő volt Leo az oroszlán, és pedig Lucy a csillagmágus.
- És hogy jön ide Aries? vagy Virgo? - Lucy rám nézett, hogy én meséljem tovább a történetet.
- Aries a kos, Virgo a szűz, Censer a rák, Gemini az ikrek... mindannyian egy csillagkép nevét kaptuk, így alakítottunk egy szektát, aminek Lucy is a tagja volt, mint csillagmágus. A rosszalkodás volt a szakterületünk. Idővel, viszont szétszakadtunk.
- Értem.
- Egyébként, ti hogy-hogy együtt vagytok? Mármint... - nem tudtam kifejezni magam rendesen, de így is fogták a dolgot. Tekintetük összeakadt, de pirulva kapták el.
- S-semmi! - Natsut soha az életben nem halottam így beszélni. Erza volt ez egyetlen akivel így beszélt, de csak akkor, ha félt tőle. Lucy lesütötte a szemét. Morgott valamit a bajsza alatt, majd mosolyogva kapta rám tekintetét.
- Mindegy is, az a lényeg, hogy itt vagy és a többieknek sem esett bántódásuk. - őszintén mosolygott, pedig sok rossz történet miattunk az életében. Felállt, leporolta a szoknyáját és Natsura nézett, majd tekintete rám akadt. - Azt hiszem én megyek, még ki kell pakolnom, és barátságosabbá kell tennem a szobámat. Lehet, hogy Kanahoz is átmegyek. - az ajtoból még visssza fordult, és mielőtt még tiltakozásra nyitottam volna a számat ezt mondta. - Nyugi Leo, mármint Loki. Nem lesz semmi baj. Jó éjt srácok. - becsukta maga után az ajtót. csönd telepedett a szobára, amit Natsu tört meg, egy én is megyek mondattal, majd lepacsiztunk és távozott.

Kana...

Nyugodtan ültem az ágyamon, és próbáltam jósolni. Igen próbáltam, mivel a szomszéd szobában Elfman edzett, és a jósláshoz öszpontosítás is kelett, ami az üvöltözés mellett nem igazán ment. Mikor már azt hittem, hogy átmegyek, forrongva a dühtől, kicsapódott az ajtó. Juvia zokogva robbant be a szobámba, és bevágta maga után az ajtót. Ordítva szídta Grayt, hogy mekkora egy barom, a következő pillanatban, meg magát átkozta, hogy miért mond ilyet. Mikor megakartam kérdezni, hogy mi a baj, engem megelőzve szónokolni kezdett.
- Lefeküdtem vele, erre közli, nem akar komoly kapcsolatot, pedig tényleg, tényleg azt hittem szeret.
- Lefeküdtél Grayel? - kicsit megszeppent, mikor látta kiülni a döbbenetet az arcomra. - Ülj csak le! Haljam az egész történetet!
- Mikor a szobámhoz mentem, Lion-sama követett és beszélni próbált velem. Teljesen meg van bolondulva. Mikor elfordult, Gray barántott a szobába, és meg... megcsókolt. Levette a...
- Nem akarom hallani a részleteket! - ijedten kaptam a fülemhez, mire nevetni kezdett. A könnyei még mindíg potyogtak. Ivott egy pohár vizet, és elmondott mindent. Egyre dühösebb lettem. Így átejteni szegény Juviát, el sem hiszem, hogy ez Gray volt. Ekkora tapló lenne? Talán félre ismertem? Nem hiszem, de akkor miért csinált ekkora hülyeséget? Juvia tényleg szereti, és ezt Gray is tudta, mégis átejtette. Ekkora barmot, csak kerüljön a kezem közé. Ezért már nincs bocsánat, semmi kedvesség. Nagyon mélyre ásta magát, ami hiba volt, mert én aztán nem engedek neki kötelet az biztos!

Viska...

Mikor végeztem a zuhannyal, elindultam a szobám felé. Mivel a fürdő a harmadik emeleten volt a szobám pedig egyel lejebb, pizsamában kelett végigmennem a folyosón. Egy rövid, szürke melegítőgatya és egy pántos, barna felső volt rajram, amire egy kutya mancsát nyomtatták sötétebb színben. A barna, kutyás mamuszom, csattogását lehetett csak hallani a kihalt folyosón.
Nem voltam, valami félős lány, hiszen önvédelmet is tanultam, a fegyverrel is jól bánok. Ezért jöttem ide, vadászat közben lelőttem az egyik férfit, akivell pont aznap vesztem össze, az apám halála miatt. Azt állította szándákos volt, már korábban is megpróbáltam megölni, most pedig majdnem sikerült. Mondhatom kedves egy ember.
- Nem félsz Viska, hogy valaki elkap a sötétben? - hirtelel valaki megragadta a vállam, ijedtemben felvisítottam.
Max...


Hallottam, ahogy valaki felsikít az ajtóm előtt. Először megijedtem, hogy kit kapott el az igazgatónő, és már ugrottam volna segíteni, de ekkor nevetés csapta meg a fülemet.
- Úgy medijedtem, soha többé ne csinálj ijet Jett!
- Rendben, rendben. - a beszélgetés elhalkult, én pedig visszafeküdtem az ágyamba és folytattam az olvasást. Belemerültem a fantázia világába, ahogy a Homok Sárkányok című könyv oldalait átfutottam. Levy adta ezt a könyvet, mivel neki már nem kelett, hisz az apja hetente küldi a legujabb könyveket. Szerencsés... ő jó körülmények közt nőtt fel, egy gondoskodó apa mellett, aki a javítóba kerülése után is foglalkozik vele. Engem az árvaházból hoztak be, nagyfokú rongálás miatt, és az ottani barátaim, még egy telefont sem ejtettek meg irányomban.
-Na igen barátok... - cinikusan elmosolyodtam, majd folytattam a könyvem olvasását.

Erza...

Miután letusoltam magam, lementem a 48-as számmal jelölt szobámba. Az asztalomon egy nagy halom rózsa pihent, és melette egy levél, amit még reggel kaptam Gerardtól. Ma van az évfordulója a barátságunkank és a szerelmünknek is. Hat éves korom óta a legjobb barátom, mégha ártott is nekem... nem is keveset, de ez már a multnak egy része. A nedves törülközőt kiterítettem, a szennyesem pedig bedobtam a kosárba. Nem igazán volt mit csinálnom, így elővettem pár rajzszöget és feltűztem a falra a rózsákat. A piszkosfehér falon, jól mutattak a vörös rózsák, amiket szívbe rendeztem. Szerettem a rendet a szabályokat mindíg betartom, de most valahogy nem volt kedvem játszani a mintadiákot. Elővettem a színes filceket, a rózsából álló szívbe beleírtam nagy betükkel két monogrammot. G + E. A szíven kivül, zöldel, kékkel, narancsal és még rengetek színnel felírtam a barátaim nevét. A nevek mellé odarajzoltam a csoportunk jelét. Végre a sajátoménak éreztem a szobát.

Tenshi...

- Unatkozom. - énekeltem, majd a hátamról a hasamra fordultam. Államat a kezemmel támasztottam alá. - Mennyünk át a Fairy Tail koleszba!
- Nem!
- Légyszi Ume... - barátnőm rámemelte a tekintetét. Megadóan sóhajtottam, ha egyszer az mondja, hogy nem, akkor az nem is marad.
- Miért akarsz oda átmenni? Inkább segíts! - Kedvetélenül feláltam az ágyról, majd húztam egy széket az íróasztal mellé.
- Gusztustalan. - fintorogtam, mire egy rosszalló pillantással belémfolytotta a szót.
- Ez egyátalán nem gusztustalan, inkább örülj, hogy nem Aries-en kísérletezem. - elővett valami fiolát a fiokból, majd a furcsa színű folyadékot beleöntötte az álltalam fogott varangy szájába. Ezennel kijelenthetem, hogy a béka megdöglött, igen megdöglött. - Ezt nem értem, tegnap Haku is ivott belőle és semmi baja nem volt, sőt még jobban is érezte magát. Lehet, hogy állatokra máshogy hat...
- Adtál belőle Hakunak? Normális vagy? Mi van ha megdöglik mint ez a béka?
- Azért kerültünk ide, mert nem vagyunk normálisak és nem lesz semmi baja tőle, legfeljebb hányni fog.
- Hogy tudsz ijen nyugodt maradni?
- Egy tudósnak meg kell őriznie a hidegvérét, még a legijesztőbb helyzetekben is. - rámmosolygott. Eleinte kicsit tartottam Ume-tól, de három év alatt rájöttem, hogy milyen kedves, és félénk, de ha kell erős és kiáll az igaza melett. Ő a Crystal Lily intézeti csoport kisérletezés mániás tudósa, Delila Ume, én pedig a betörések mestere, Higuchi Tenshi.

Natsu...

Háttal a földön feküdtem, Happy pedig a hasamon aludt. Megsimítottam a kék kiscica fejét, majd a hasamról, a kosarába tettem. Mintha meg sem mozdítottam volna, tovább aludt. Az órára pillantottam. Majdnem 11-en volt a mutató, ezért jobbnak láttam lefeküdni. Felhúztam a csíkos pizsamagatyát, majd poló nélkül az ágyamba dőltem. Nem bírtam elaludni, bármennyire is szerettem volna. Gondolatok cikáztak a fejemben. Az éves  intézeti versenyre gondoltam, majd Lucyra. Éreztem az illatát, ami jelenleg úgy hatott rám, mint egy drog, amiről nem lehet leszokni. Magam előtt láttam, kipirultan, mosollyal az arcán. Felém nyújtotta a kezét, átöleltem. Annyira valósnak tűnt. Ahányszor próbáltam elhesegetni a Lucyról szóló gondolataimat, mindíg megéreztem azt az édes illatot...

Alzack...

- Ez...nem... lehet... igaz. - a párnámat a fejemre húztam, de még így is hallottam a másik szobából átszűrődő veszekedés hangját. Evergreen úgy tudott üvölteni, mint egy sakál, amit hajnali háromkor nagyon élvezett az ember. Főleg én. Aki ránéz, már írhatja is a végrendeletét... nekem már kész van... a biztonság kedvéért. Hosszú idő után, csend telepedett a szobára, füleltem egy ideig, majd megkönyebülve felsóhajtottam. - Végre...
- Hogy lehetsz ekkora idióta? - úgy érzem, hogy elkiabáltam. Felálltam az ágyon, majd ütni kezdtem a falat.
- Valaki aludni szeretne. - hosszú csönd, majd valami morgás. Hallottam becsapódni a másik szoba ajtaját. - Könyörgök, csak ezt ne. - nyílt is az ajtóm...

Lucy...

Kedvetlenül kapcsoltam ki az ébresztő órámat, majd a fejemre húztam a takarót. Próbáltam vissza aludni.
- Lucy! - a kivágott ajtóban Kana állt, az intézeti egyenruhában, haját befonta. Az arcán levakarhatatlannak látszó, 1000 vattos mosoly feszült. - Te még alszol?
- Nem, most már nem... - lerúgtam a takarót, közben nyújtózkodtam. Befújtam magam a szílvás testpermettel, majd felvettem az iskolai egyenruhát. A hajamat lófarokba gumiztam.
- Mehetünk már? - a nyakamba tettem egy lila medált.
- Most már igen... - kimentünk az ajtón és miután bezártam a szobámat a bejárati ajtó felé kezdtünk lépkedni.
- De szép, honnan van? - Kana a medálra mutatott. Megfogtam, miközben kiléptünk az udvarra.
- Az édesanyámé volt. Marion nénitől kaptam, az akkori dadusomtól... később ő is meghalt. Mindíg azt mondta, hogy olyan vagyok mint anyu.
- Értem... na ne keseregj már, inkább menjük ki a kosárpályához, reggelente kosármecseket játszunk a Blue Pegasus-al!

Juvia...

- Juvia? - a hajamat a fülem mögé tűrtem, majd napellenzőnek használva a kezemet, felnéztem. Lion állt mellettem. Az ing félig ki volt gombolva, mint ahogy álltalába Gray... nem, nem szabad rágondolnom. - Leülhetek?
- Persze nyugodtan. - a lelátón ültünk, onnan figyeltük, ahogy fociznak a többiek.
- Na és, mi volt az a hirtelen eltűnés tegnap? - döbbenten néztem Leon szemébe, megvakartam a tarkóm.
- Sietnem kellett, megígértem Mirának, hogy segítek neki... - nem szerettem hazudni, de ebben az esetben muszály volt. Csak nem mondhattam el neki, hogy lefeküdtem a haverjával, akit öccsének tekint. A pályára néztem, és megakadt rajta a szemem, ahogy engem vizslatott.
- Juvia? - nem vettem le a szemem róla.
- Igen? - megfogta a kezem. Oldalra kaptam a tekintetem, elpirult.
- Szeretlek! - éreztem ahogyan az ajka az enyémet súrolja. Ellöktem és a következő amit láttam az Gray volt.

Gray...

- Takarodsz el tőle! - felrántottam Lion-t, a gallérjánál fogva.
- Mi a franc bajod van? - Lion lehámozta a kezemet magáról. Élesen a szemembe nézett.
- Még kérdezed? - megfogtam Juvia kezét és lehúztam a lelátoról. - Ne nyúlj az ÉN csajomhoz! - hátraüvöltöttem neki, Juvia ellenkezett, de nem hagytam magam. Behúztam a  kopleszba, majd behajtottam a bejárati ajtót.
- Mit csinálsz? - elhallgatattam. Finoman csókoltam meg és átöleltem a derekát. Már nem ellenkezett, belesimult az ölelésembe. Levegőhiány miatt elváltunk. - G-gray-sama?
- Én... bocsáss meg. Féltem,  féltem bevallani, de valamit érzek irántad, ami több puszta barátságnál. - zavartan nézelődtem jobbra, balra, csak a szemébe nem. Az állam alá nyúlt, kényszerített, hogy nézzek a szemébe. Könnyek...
- Ugye most nem hazudsz? Ugye tényleg szeretsz? - elmosolyodtam, megfogtam a kezét és a mellkhasomra tettem.
- Ez a szív csak érted dobog Juvia...

Ume...

- Gyerünk már Hibiki! Nem lehetsz ilyen béna! - hiába üvöltöttem, nem vette komolyan a játékot. Na igen, Hibiki már csak ilyen...
- Csesszétek már meg, ennél még én is jobban focizom! - Tenshi ma a szokásosnál is ingerültebb volt. Hajnali ötkor keltünk, úgy, hogy egészen háromig nem aludtunk el. Ez álltalános dolog volt nálunk, mivel egy szobában laktunk, a többiekkel ellentétben. A két nagy bajkeverő egy szobában, rettenetes hiba...
- Ha ennyire értetek hozzá, akkor valamelyikőtök álljon ki ellenem! - felálltam, leporoltam a ruhám és elindultam Hibiki felé.
- Aztán meg ne bánd! - az a bizonyos mosoly az ő arcára is ferkerült, mikor megálltam vele szemben. A síp jelzett, egyszerre rugtunk a labda felé. Megkaparintottam, a kapujuk felé futottam, miközben magam előt vezettem a labdát. Becsúszott elém és a következő amit láttam a föld volt. Jé van egy új barátom, egy nagyon, nagyon közeli barátom!
- Döntetlen. - nevettem, majd feltápázkottam Hibikiről, aki valamennyire felfogta az esést. - Add a kezed! - rámosolyogtam, ő pedig viszonozta a gesztust. Felsegítettem.
- Köszönöm baby. - Hibiki a szívdöglesztő mosolyával fűszerezve, megveregette a vállam. Várjunk csak... az előbb azt mondta, hogy baby?

Elfman...


- Ume kicsit kiborult. - Natsunak szántam a mondatom, de ügyet sem vetve rám, nézte Lucyt, aki Lisanaval beszélgetett. - Mit nézel rajtuk annyira?
- Gyerekkori szerelem, mostani szerelem... most meg mi a francot csináljak?
- LÉGY FÉRFI!!!

Lisanna...

- Ők kik? - Lucy érdeklődve mutatott a focipályán álldogáló párosra.
- A Blue Pegasus-ból Hibiki és a Crystal Lily-ből Ume. Jóban vannak, annak ellenére, hogy mindig veszekednek. Szerintem nagyon aranyosak lennének együtt. - elmosolyodtam. Nem szerettem volna megtörni ezt a nyugodt hangulatot, de muszály megkérdeznem valamit, ami nem hagy nyugodni. - Láttalak tegnap Natsuval...
- Igen, tegnap sokat voltunk együtt. Nekem nagyon szimpatikus, bár néha kicsit dilis...néha...néha...
- Térj vissza. - ijedten ráztem meg, a vállánál fogva. Rám nézett, kitört belőlünk a nevetés. - Szóval bírod, ennek nagyon örülök. Natsu elég bajos gyerek, de senkinek nincs akkora szíve, mint neki.
- Mióta ismered?
- Elég régóta, három éve. Tudod, 12 évesen azt hittem, hogy ő a nagy szerelmem, de most már egyre valószinűtlenebb. - sóhajtottam.

Levy...

- Nem vagy igaz Gajeel, szedd már össze magad! - felgumiztam a halyam, közben pedig meglöktem a még félkómában lévő barátomat. - Hallasz?
- Csak öt percet... - visszahúzta magára a takarót és eldőlt az ágyon.
- Tíz perc múlva csöngetnek, nincs időnk! - leakartam húzni róla a takarót, de berántott maga mellé. Magához ölelt és homlokon csókolt.
- Lógjunk... ma csak legyünk ketten... - aha, szóval erre megy ki ez az egész.
- Nem, nincs kedvem egy gyors "együtt léthez", se egy egész naposhoz. - kicsit elszomorodott, de nem igazán foglalkoztam vele. Kiszálltam az ágyból és odanyújtottam neki a ruháit. - Gyerünk öltözni!

Evergreen...

- Ugyan már Fried, csak ki megyünk, aztán vissza. Senki sem fog észrevenni. - a legyezőmet becsuktam, majd kibontottam, hogy idegességem kicsit alábbhagyon. Ma kiakartunk szökni a városba, de Fried nem hajlandó, az úgy meg nem lenne mókás.
- Nem!
- Nincs más megoldás, hívnom kell a nehéz tűzérséget. Luxus!

Karen...

- Bocs Hanami, Ever hív...
- Semmi, menj csak, majd a gyűlésen beszélünk. - Luxus rámmosolygott, majd Evergreenhez indult. Megvártam míg elér hozzájuk, majd sarkon fordultam, de egy nem várt személlyel találtam szembe magam.
- Szia Karen! Itthagyott a pasid? - Hatsuyo állt előttem, egy idegesítően nagy mosollyal a száján.
- Nem a pasim és egyébként is mi közöd van hozzá? - elindultam Ume és Tenshi felé, akik éppen a Blue Pegasus 3 szépfiújával beszélgettek.
- Mi van, már kérdezni sem szabad?!  - inkább nem foglalkoztam vele, gyorsan beáltam Ume elé és megfordítottam, hogy Hatsuyot megállítsa.
- Mégis mi...? - gyorsan rám nézett, majd a "támadómra". Azonnal felfogta mi a helyzet. - Segíthetek valamiben Hatsu?
- Nem, nem akartam zavarni...ö, izé... sziasztok! - azonnal elspurizott, de nem úszhattam meg ilyen könnyen. Ume szembefordult velem én pedig ilyedtemben seggre ültem.
- Hányszor mondjam még el? Nem használhatsz mindig pajzsnak, tanuld meg megvédeni magad!
- Jó-jó, de olyan akaratos... és félelmetes. - egy kezet éreztem a vállamon.
- Nyugi Karen-chan, mi, majd megvédünk. - Eve-kun egy bódító mosollyal akart megnyugtatni.
- Eve-kun...túl közel... ah. - elájultam.

Lucy...

- Mikor jön már a tanár? - már az ötödik óra kezdetén voltunk, ami történetesen irodalom... a kedvenc tantárgyam.
- Nyugodj már le te sajtkukac! Miért akarsz te annyira tanulni? Én inkább örülnék a te helyedben, hiszen ma nyolc órád van! - Kana a padomon ült, közben a fejemet kopogtatta.
- Kilenc, a piromániás szakkörrel együtt. Nem akarok oda menni, tudom, hogy milyen vagyok... nem kell felvilágosítaniuk! - idegses voltam a szakkör miatt. Betesznek egy szobába a többi piromániással együtt.
- Nyugi nem lesz semmi én is megyek szakkörre a lopás és a csalás miatt. Pf... elképesztő miket ki nem találnak a tanárok. - egy idő után terelni kezdtük a témát tipikus lányos dolgok felé, mint például a vásárlás, bálok, ilyesmik. Mire észbe kaptunk vége volt az órának. Összepakoltunk és elindultunk a szekrényeink felé, hogy kivegyük a tesicucokat. Lementünk az alaksori öltözőkbe a többi lánnyal együtt, a következő percben a tesiteremben álltam. Tekinteteket éreztem magamon.
- Ez olyan kínos!
- Mi már megszoktuk, bár próbáltuk leváltatni a mindenem kinn van bugyit és az atlétát, de az igazgató nem hagyta. - próbáltam eltakarni magam az éhes tekintetek elől, de nem igazán ment. Natsu is néha rámnézett, de mikor találkozott a tekintetünk elkapta a fejét, én pedig elpirultam.

Natsu...

Egész tesióra alatt, alig bírtam megállni, hogy rá ne nézzek. Telt idomok, kipirult arc, babonázó tekintet. Amint vége lett az órának kiviharzottam a teremből, átöltöztem és a srácokkal felmentünk a terembe. Kémia óra jött, amin Gray volt a párom, szóval szokásunkhoz híven robbantgattunk, és arcokat vágtunk mikor a tanár elfordult. Persze teljesen véletlenül kigyulladtak a dolgozatok, ezért óra után mind a ketten jelentkeztünk a tanárnál, prédikálásra. Kövi óra matek volt, amit nagypapi tartott nekünk. (Makarov) Jól elvoltunk, de az óra alatti lazaság miatt + házit kapott mindenki. A rendes tanórák végeztével, mindenki összepakolt és elindult a szakkörökre. Én is így tettem.
- Nem baj, ha veled megyek? - oldalra néztem. Lucy nagy mosollyal jött mellettem, viszonoztam.
- Persze. Nyugi, nem kell parázni a szakkör miatt, nem nagy kunszt.
- De... mire számítsak?
- Segítség adásra, amit igazából kioktatásnak szánnak. Mindíg más tanár van velünk...
- Most ki lesz?  - megtorpantam.
- ...
- Natsu? - Lucy a vállamat rázta, míg én álltam magának a sátánnak a tekintetét.

Haku...

- Nyugi Natsu! Nekünk sem tetszik ez a helyzet, de jelen pillanatban kénytelenek vagyunk  elfogadni. - a vállára tettem a kezem, élesen a szemébe néztem, hogy érezze a mondandóm súlyát.
- Tudom, de akkor is! - az igazgató felé néztem, aki vidáman mosolygott Natsura. A tekintetét egy idő után Lucy és Natsu közt kezdte ingatni. Felénk indult.
- Szóval, te lennél Lucy Heartfilia, a tegnapi védőegylet szószónoka. Nem hittem volna, hogy pont Natsu mellett sétálsz majd be a terembe, hogy is mondjam? Meglepett? Igen, talán ez jó szó. Szeretném ha ma a csoport után eljönnél velem beszélgetni, az itteni szabályokról. - megfogta Lucy karját, de Natsu ellökte a kezét, és maga mögé tolta Lucyt.
- Nem viszi sehová! - ha szemmel ölni lehetne, Natsu már megtette volna. Éles tekintettel vizslatták a másikat. Megszólalt a csengő.
- Menjünk, ma izgalmas dolgokról fogunk beszélgetni!

Kana...

- Öcsém, mindjárt szétunom magam. - körbenéztem a teremben és senki se figyelt oda, csak a hármas szépfiú banda. - Hé Higuchi, este hol lesz a buli? - hátrafordult.
- Pszt! Kana ne olyan hangosan, a tanárok nem tudnak róla, és szeretném, ha ez továbbra is így maradna! - idegesnek tűnt, bár nem csodálom. Ezen a héten ők voltak a sorosok a pénteki buliszervezésben. Csoporton belül pedig Tenshi és Gemma voltak a bulifelelősök.
- Oké, bocsánat. Szóval, hol lesz?
- Lona szobájában. - Lona régebben intézetis volt, de kiengedték. Néha visszajárkál, hoz nekünk, ezt, azt, vagy kölcsönadja a hónaponta csak egyszer használt szobáját. - Hozott kaját, mindenféle italt, meg zenéket. - megint előrre nézett, majd rám. - Valami szexi ruhát vegyél fel, ez nem a szokásos csajbuli lesz.
- Ereszd el a hajam?
- Naná. - rámkacsintott, majd a tanárra emelte a szemét, de véglegesen. Jó móka lesz ez a péntek este.

Gray...

A csoportok után, Juviával kézenfogva menntünk a menzára, késői ebédért. Már megszokták, hogy a Fairy Tailosok minig később járnak enni, ezért félreteszik az adagunkat. Minden ugyan úgy történt. Elkértük a kaját, leültünk, közben az esti buliról beszélgettünk, utánna fociztunk a fiúkkal és elmentünk tanulni. Tanulás szó fogalma nállunk: Üvöltetni a zenét, visítozni, és táncolni rá, vagy a falat bámuljuk... az a jobbik eset, csak mellékesen megjegyzem. A buli este tízkor kezdődik takarodó után. Kilencet mutat az óra, a srácokkal pedig 9: 20-kor találkozunk a lelátó mögött.
Elővettem egy fehér póllót, amire a Linkin Park feliratot nyomták, a banda fekete, fehér képével együtt. Felhúztakm magamra egy fekete farmerel együtt, átmentem a hajamon egy párszor, és már kész is voltam az indulásra. Most irány a találkozóhely.

Wendy...

- Biztos nem jösz Wendy? - Lucy kinézett a fürdőből egyenesen rám. Nagyon kedves lány, szimpatikus.
- Én még túl kicsi vagyok hozzá, ráadásul Erza-san is mindig ellenőriz. Hamar lebuknánk, ha én is kisurrannék.
- De kár... - Lucy elém állt. Egy kék, pántos pólót viselt, rövid farmerszoknyával. A haját lófarokba fogta. - Tényleg, mirét nem szólunk Erzának, így eljöhetnél...
- Eszedbe ne jusson szólni Titániának! - Kana üvöltve fogta be Lucy száját. Rajta szintén farmerszoknya volt, de csak egy melltartószerű, keki toppot vett fel, egy szintén farmer melénnyel. A haját ő is felfogta. - Ha köpsz, akkor anyi az egésznek, és minden este őrjáratozni fog! Bocs Wendy.
- Ugyan - legyintettem. - igazatok van, és egyébként is szívesebben vagyok a cicákkal, mint egy buliban.
- Cicákkal? - Lucy érdeklődve fürkészett engem, miközben kimentünk a folyósóra.
- Igen, Natsu-san és Gazille-san cicájára is én vigyázok ilyenkor. - Lementünk a lépcsőkön, hamar az ajtóhoz érkesztünk.
- Hát akor szia Wendy. Reggel találkozunk. - Kana rám kacsintott, majd kiléptek az ajtón. Eltűntek a szemem elől.
- Wendy? - nem lehet, hogy most ellenőriz, ugye nem?! - Wendy!
- Kjááááááááááááááááááááá!

Levy...

- Akkor mindenki megvan? - a lelátónál, zseblámpával a kezembe, végigvilágítottam a kört. Teljes a létszám... mármint a fiúknál.
- Skacok! - Kana futott be a kör közepébe, majd őt Lucy követte. - Erza, futás, Wendy, meghalok! - levegő után kapkodva mondta az összes címszót, csak a lényeget nem... te úr isten. Mire felfogtam a hejzetet, már mindenki messze járt. Gajeel megfogta a kezem, és futásnak eredtünk.

Gemma...

- Gyertek, gyorsan! - szélesre tártam a kisajtót, hogy mindenki beférjen rajta. Sorra dőltek be a Fairy Tail-esek és mikor becsuktam az ajtót, megkönyebbült sóhaj hagyta el a szájukat. - Ki vett észre?
- Erza... - pont a legjobb ember, na remek.
- Sikerült lerázni?
- Igen, vagyis...azt hiszem igen. - Levy megvonta a vállát. Mivel nem foglalkoztatott különöseben ez a dolog,(hisz lerázták Erzát) elindultam a nagyobb hálószoba felé. Lonának egy külön házat adtak, hisz a régi igazgató lánya volt. Kettő szobából és egy hatalmas fürdöből állt az egész kóceráj. Beléptünk a szobába, ahol üvöltött a zene, és majdnem mindenki táncolt.
- Ez a kedvenc számom. - Lucy mosolyogva mérte fel a terepet táncparter után kutatva, de nem kellett sokáig várni. Natsu megragadta a csuklóját, a táncparketre húzta. Lucy kicsit meglepettnek tűnt, de hamar táncolni kezdett a zenére. Éppen a Bangarang ment a Skrillex-től. Többen csatlakoztak hozzájuk.
- Csinos. - megfordultam és Lionnal találtam szembe magam. A többi lányhoz képest én nem voltam annyira kiöltözve. Barna hajamat kienkedtem, elöl kicsit begöndörítve. Felvettem egy sötét, 3/4-es farmernadrágot és hozzá egy piros csőtoppot, amit egy hozzá illő converse egészített ki. -Táncolunk Gemma?
- K-köszönöm, persze szívesen. - A "táncparkettre" húzott és pont akkor váltott a zene a Turn me on-ra. Egyszerre kezdtünk a táncba, eleinte zavarba voltam, de ez hamar feloldódott, Lionm néha mondott pár vicces dolgot, amiken jókat nevettem. Jó estének ígérkezik.

Folytatás...

Oldal: Intézeti szórakozás 1.évad/kötet
Fairy Tail fanfic, infó, minden ami kell<3 - © 2008 - 2024 - fairytaillove.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat