Ume...
Tenshivel és Gemmával az oldalamon a korsárpálya felé vettük az irányt. A kisebb összeütközésünk után, lementünk a gyengélkedőbe, hogy megvizgáltassuk magunkat, de miután láttuk, hogy Levy nincs túl jó állapotban inkább hagytuk, hogy a nővér vele foglakozzon.
- Hibikiék is kijönnek? - kérdezte Gemma. Befékeztem és a vállát megragadva magam felé fordítottam.
- Ma egész nap csak Hibikiről beszélsz! Tetszik?
- Ume... Ha nem vetted volna észre egy ezüsthajú, Gray gyűlölő fiúval kavarok, miért tetszene Hibiki?
- Igaz - bólintottam. - de akkor minek kérdezted?
- Mert nem akarok csak veletek kosarani?
- Jogos. - adtam meg magam. Mielőtt még újabb kérdést tehettem volna fel Gemmának, Tenshi közbeszólt.
- Úr isten... - Gemma mögém nézett barátnőnk kijelentésére. Hirtelen felvisított és mielőtt még kapcsolhattam volna, hátraesett.
- Mi van már? - fordultam meg én is. - Mi a... - a testem leblokkolt, mind a két szemem csak egy pontra fókuszált. Visítani próbáltam, de nem jött ki hang a torkomon. Az egyik oszlop tetején egy fej lógott...
Juvia...
Loki mindent elmesélt nekünk, ami az elmúlt egy évben történt vele. Arról is felvilágosított minket, hogy a csillagszellemek halhatatlanok, de képesek eltűnni, ha önerejükből sokáig maradnak az emberi világban. Mivel neki eddig nem volt csillagmágusa 1 évig kénytelen volt újra eltűnni az összes többi csillagszellemmel együtt.
- És akkor most Lucy a gazdád, ha úgy vesszük? - kérdezte vigyorogva Kana. Loki bólintott, mire mindeki Lucy-ra nézett. Szegény teljesen zavarba jött és minnél jobban próbált belesüllyedni a kanapéba.
- Fairy Tail! - mindannyian az ajtó felé kaptuk a fejünket, még Makarov tanárúr is. Tenshi könnyes arcal rontott be a terembe. Lélegzete gyors volt. Meg mertem volna esküdni, hogy még a szívverését is hallottam. - Wendy... Annyira sajnálom...
- Tenshi, mi történt Wendy-vel? - Gray-sama azonnal felpattant mellőlem és az igen zaklatott lányhoz sétált.
- Kint, az oszlop... Megölte. - monda immárom zokogva. Hirtelen átfutott rajtam a rémület, libabőrös lettem. A testem automatikusan mozdult, ahogyan a többieké is. Az ajtóhoz rohantam, majd ki a térre. A földön Gemma ült, Ume pedig próbálta rávenni a sokkos állapotban lévő lányt, hogy lélegezzen. A tekintetemmel követtem Gemmáét.
- Nem lehet... - mielőtt még a lábaim felmondták volna a szolgálatot Gray-sama szorosan átölelt, hogy nehogy a földön kössek ki. Azonnal ellöktem magamtól és a földre borulva öklendezni kezdtem.
- A kurva életbe! - hallottam ahogyan Natsu felkiált. Az oszlop tetején, fájadommal teli arckifejezéssel Wendy feje volt...